Budapesti Építész Kamara 1088 Budapest Ötpacsirta u. 2. Tel.: 1/318-2444 Fax: 1/338-2775
  e-mail: bek@t-online.hu




K e r e s é s
 
 
F ó r u m
 
 
G a l é r i a
 
 
A l k o t á s ok
 
 
S a j t ó l á d a
 
 
K é r d é s e k -
v á l a s z o k
 
 
H o n l a p -
t é r k é p
F ó r u m bejelentkezés: regisztráció:
témacsoportok legfrissebb témák legnépszerűbb témák  
 
  Szakmagyakorlás, szabályozás, jogszabályok    (10)     
 
admin 2007-01-23   (10)
Tisztelt Fürdős Úr!

A BÉK létrehozott egy Fórumot, hogy így is biztosítsa a párbeszéd lehetőségét az építészek között.
Ezzel a lehetőséggel valaki vagy él, vagy nem. Nem hiszem, hogy a kihasználatlanság a BÉK, vagy oldal hibája lenne.
(Egyébként az epiteszforum.hu egy régi, bejáratott oldal. Az ott fórumozók átjöhetnének ide is, főleg ha a kamaráról ejtenek szót!)
 
Fürdős Lajos 2007-01-22   (9)
Úgy gondolom, hogy a \"hatalmas aktivitás\" nem a véletlen műve. El lehet látogatni a www.epiteszforum.hu fórumaira, ott valamelyest élénkebb a forgalom:), talán ezen fórumra kattintva egyből át is lehetne irányítani mindenkit oda.
 
Pomsár András 2006-10-11   (8)
Szomorúan látom a hatalmas aktivitást a fórumon; még szomorúbban olvasom az Elnök Úr továbbképzési rendeletet hozsannázva üdvözlő levelét a küldöttgyűlési meghívó második oldalán.
Magam részéről arra hívnám fel a figyelmet; a továbbképzés lehetősége eddig is bárki számára adott volt, ki-ki motivációja, ideje, anyagi lehetőségei szerint élt is vele.
A 103/2006 korm. rendelet új lehetőségként bejelenteni már csak ezért is mosolyra késztető.
Másrészt: a rendelet nem lehetőség, hanem kényszer, ezt szögezzük le.
Fölösleges megismételni június elsejei, 6 sz. hozzászólásomat, azt azonban sajnálom, hogy falrahányt borsónak bizonyult.
Pomsár András
 
admin 2006-06-01   (7)
A BÉK Elnöksége, a továbbképzés szükségességével egyetért, csak annak - ezen rendeletben is foglalt - módszerével nem!
A rendelettervezet véleményezésében a BÉK - kellő tájékoztatás hiányában - nem vett részt. Annak egyeztetésében csak a MÉK működött közre, de ők sem a folyamat végéig.
 
admin 2006-06-01   (6)
Tisztelt Alelnök Úr!

Az alábbiakban részletezem véleményemet a 103/2006 korm. rendeletről, remélem, fel tudják használni munkájuk során. Először a rendelet egyes részeivel foglalkozom, utána az általános jellegű problémáimat írom le, végül pedig néhány kérdésem lenne a kamara szerepével kapcsolatban. Építész és településtervezőként e szemszögből tudom megítélni a rendeletet.

- véleményem szerint a rendelet indokolatlanul előnyben részesíti az oktatói munkát a többihez képest (honorálja a mellékállásban végzett oktatói munkát, a tankönyvírást, PhD opponálást és témavezetést, de nem honorálja a (mellékállásban végzett :-) tervezői munkát, legyen az bármilyen sikeres; kivétel csak az országos tervpályázat). Ez anyagi hátrányt is jelenthet, hiszen egyes oktatói munkákkal fizetség is jár, míg a pontszerzés többi módjáért (ismét csak az országos tervpályázat kivételével) fizetni kell. Nota bene: az iskolai tanároknak is tovább kell képeztetniük magukat.
- lévén, hogy az egyes tanfolyamok, konferenciák pénzbe kerülnek, és vélhetően a nagyobb városokban lesznek, a rendelet hátrányos a kisebb keresetűek, a fiatalok, a kis településeken élők számára, azaz rosszul szelektál.
Vajon biztosítja majd egy vidéki alkalmazott tervező számára munkaadója a tanfolyamdíjat és az útiköltséget? Gondolhatja-e komolyan a kamara, hogy a költségek a megrendelőkre továbbháríthatók? A tervezés nem tőkeigényes és nem tőkeerős vállalkozás; szerintem irodák csődje várható.
- fölöslegesnek tartom a jogi, pénzügyi szabvány- és minőségügyi képzést, mert meggyőződésem (és részben tapasztalatom) szerint a piac hivatott ezt szabályozni. Érthetőbben: a szakmáját gyakorló tervezőnek bizonyos mértékig képzettnek kell lennie ezeken a területeken, különben tervét nem engedélyezik, illetve hibáiért felelősségre vonják. Ha ez a gyakorlatban nem így van, a számonkérést, a kontrollt kell erősíteni (engedélyező hatóságok, bíróság), ez rászorítja a tervezőt a színvonalas munkára.

Meg kell mondjam, alapvetően nem értek egyet a rendelettel:
- véleményem szerint a továbbképzésre nem a kényszer a megoldás. Szakmai ismereteimet lehetőségeim és korlátai szerint igyekszem fejleszteni (semmi okom annak feltételezésére, hogy kollégáim másként gondolják), ezért emberi méltóságomban sért, ha ezt kényszerként írják elő.
- sajnálatos módon ennek a jogszabálynak alkotói sem gondolták végig rendeletük következményeit (pl. mit jelent majd anyagilag egy vidéki alkalmazott pályakezdő fiatal számára)
- a rendeletet olvasva óhatatlanul felmerül az emberben, hogy az, egy oktatói – konferenciaszervezői lobbi terméke is lehetne, amely így próbálna meg piacot teremteni magának; vagy egy szakmai kör rémképe, mely így – a szakma egy részének kirekesztésével – (is) próbálná a saját pozícióit erősíteni. Ha így lenne, a rendelet rossz válasz: együttműködés helyett szembenállásra késztet (mint minden kényszer).

A kamarának azon kellene fáradoznia, hogy olyan helyzetbe hozza a tagokat, hogy legyen elegendő idejük és pénzük tovább képezni magukat, valamint azon, hogy a megbízók (a társadalom) igényeljék és ismerjék is el a minőségi munkát; hogy a megfelelően képzett tagokat alkalmazzák is ott, ahol szükség van rájuk. (Csak illusztrációként: egyik nemzeti parkunk – ugyancsak kormányrendelet alapján – felméri a területén lévő táji értékeket, amibe a rendelet beleérti az épített értékeket is (minő fogalomzavar). A felméréshez nem alkalmaz építészt, pedig biztos hallott pl. az Örökségvédelmi Hivatalról…)
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a nehezebb feladat (a tagság kényszerítéséhez képest).

Érdekelne, a rendelet megalkotásában részt vett-e a Kamara, és végiggondolta, képviselte-e a leírtakat? Érdekelne az is, vajon a rendelet megalkotása előtt (vagy a folyamat közben) kikérték-e ehhez hasonlóan a tagok véleményét?


Üdvözlettel: Pomsár András, Hambek Zoltán, Honfi Nikoletta, Városy Péter
 
admin 2006-05-24   (5)
Tisztelt Alelnök Úr!

Alapjában is egyetértek a rendelet vitatásával, de konkrétan most csak egyetlen kérdéshez szólok hozzá.

Aki a 2. számú mellékletet összeállí­totta (jóváhagyta) annak fogalma sincs a tudományos teljesí­tményekről és azok értékeléséről.

Egy nem elég, 2 tudományos szakkönyvet kell valakinek önállóan megírnia 5 év alatt, hogy gyakorolhassa a szakmáját? Társszerzőként 4-et?

De ezt kiválthatja, ha 7 alkalommal beül hallgatónak egy-egy szakmai konferenciára?

Ha háromszor első díjat szerez országos tervpályázaton, az nem elég, még kétszer konferenciára is el kell mennie feltétlenül?

Egy önálló szakmai publikáció ugyanannyit ér, mint egy szakmai előadás meghallgatása?

Egy sikeresen megvédett PhD témavezetése annyit ér, mintha beülök egyszer mondjuk egy pár napos szakmai konferenciára?

Nem diszkrimináció, hogy ha valaki főállásban oktatja a szakmát annak nem jár pont, aki mellékállásban, az kap pontot a féléves oktatásért (egyébként nevetséges 2 pontot, ami kevesebb, mintha egyszer meghallgat egy más által tartott előadást)?

Azért mégis van még egy megjegyzésem: nem lenne jó ennek a vitatását összekapcsolni az ugyancsak nagyon vitatható tervezési jogosultsági vizsga követelményeinek áttekintésével?

Sok sikert a kezdeményezéshez!


Üdvözlettel:

Csima Péter táj- és kertépítész mérnök
 
Csanády Gábor DLA 2006-05-24   (4)
Kedves János, Alelnök Úr!

1. A rendeletből süt, hogy készítőinek fogalma sincs a szakma valós helyzetéről és problémáiról. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szakmai egyeztetés és kellő tájékozódás elmaradt a készítők részéről. Ezért szerintem első körben a kamarának el kell határolódnia ettől az amatőr rendelettől, azt teljesen vissza kell vonatni, hogy a helyét egy arra alkalmas esetleg elfoglalhassa. MINDEN más megoldás struccpolitika, és azt a szemléletet erősíti, hogy a kormányzat azt tesz, ami neki tetszik, mindenkinek igazodnia kell.

2. A rendelet összemos két dolgot, amit gyökeresen másképpen kell kezelni.
2.1 Az egyik dolog a jogi-pénzügyi-szabvány -és-minőségügyi rész, amire egy építész tervezőnek ebben a formában nincs szüksége! Tévedés ugyanis azt képzelni, hogy az építész társadalom majd fizetett tanfolyamokon ki fogja tanulni a jogi-pénzügyi stb. szakmákat is. Jelenleg egy építész jogászokat megszégyenítő mennyiségű jogi anyaggal kell dolgozni. Itt tehát a feladat éppen ellenkező: DEREGULARIZÁCIÓRA van szükség. Egyszerű, átlátható és ezért betartható törvényekre. Jelenleg a tervezési gyakorlatom szerint (és ebben más kollegák is megerősítenek) a tervezés 20-25 %-a legkevesebb különböző előírások ellenőrzésére és keresgélésére megy el. Nem normális dolog ez. Röviden: NEM

2.2 Szabvány: nincsenek szabványok a legtöbb területre, és jól is volna ez így. De ami most van, ha lehet még rosszabb: az egyes ágazati miniszterek a maguk tudásából (ez persze a minisztériumi apparátust jelenti) szednek össze ami éppen eszükbe jut, és az oktatási miniszter pl. megszabja, hogy mekkoralehet a lefolyó átmérője egy óvodában! (19/2002(V.8.)OM 1. melléklet 4.2.). Nagyobb baj, hogy ezek összeszedésére (a betartandó jogszabályoknak) hiányzik a csúcsszerv - vagyis az ágazat irányítása. Ezt semmilyen tanfolyam nem fogja pótolni! Egy értelmes szakmai csoportnak (az OLÉH-en belül?) össze kellene szedni mi az ami valóban elengedhetetlen, és mi az, ami a tervező (és a kötelező tervtanács) bölcs belátására bízható. (Én a magam részéről 5+2+3 évet töltöttem el hivatalos építészképzésben hallgatóként, több mint 5 éve tanítom is. Mint aki tanítom pl. hogy hogy kell egy iskolát tervezni, biztos, hogy nem tudom magam meghatározni mondjuk egy WC csoport szükséges méretét?)

2.3 A másik dolog a SZAKMAI továbbképzés. Önmagában azzal, hogy erre szükség van általában, nyilván egyet lehet érteni. A kötelezettek körének megállapításában azonban némi józan belátásra szükség volna. Nevezetesen:
- Akik 50 éven felüliek, azokat eleve nem érdemes efféle dolgokkal terhelni. Aki eddig nem volt jó tervező, az ettől nem is lesz. Egy Finta József, vagy Hofer Miklós majd késő öregségében is buta tanfolymokon üldögéljen ahhoz, hogy családi házakat tervezzen, mint tette azt Szendrői Jenő Csobánkán?
- Akik Kossuth, Széchenyi díjat nyertek, doktori fokozatot szereztek, nem a padba kellene ültetni, hanem a katedrára, bitzonyára bőven lehet mit tanulni tőlük.
- Akik felsőoktatási intézmények vezető oktatói, azokat sem sok érteme van a saját kötelező szakmai előrehaladásukon felül tornáztatni.
- Tévedés azt képzelni, hogy az építészet, mint művészet oktatható, mert nem oktatható. Tanítható a mesterség része, a tudomány része. A művészet pedig, ha sikerül elültetni vagy virágzik, vagy nem. Az eltöltött pénz és idő itt inkább egyszerűen veszteségként jelentkezik.


3. A megállapított pontozás meglehetősen esetleges. A külföldi és hazai konferencia összemosása némi tájékozatlanságot árul el a témával kapcsolatban: már a fogalmi kategória is elavult nézetre utal. Egy nemzetközi szakmai konferencián előadni nem lebecsülendő dolog, és kicsit többet ér, mint két hazai cikk megírása. Nem is ismeri a lektorálás intézményét. Ugyanakkor mindezen tevékenységek a tudományos élet velejárói, és nem a művészeté. Aldo Rossi világosan megmondta, hogy nem érdekli, hogy a többiek mit csinálnak és ettől nem volt rossz építész. Sehol nem szerepel a megjelent épület elismerése, ami nyilvános publikáció és érhet annyit, mint egy akármilyen szakmai cikk! Sehol nem szerepel a megépült épületről szóló méltatás elismerése, pedig több az, mint amikor egy tanulmányt citálnak. stb. Egyszóval: kialakulatlan.

A 2.§ 2. pontja A és B pontja kivesz egyes külföldi ill. pontosan meg nem határozott személyeket a rendelet hatálya alól. Ezt is érdemes volna átgondolni: Miért is nem kell a magyar jogszabályi környezetet megtanulnia egy külföldinek, ami annyira fontos, hogy minden magyar tervezőnek kötelező?? Abszolúte logikátlannak tűnik.

Összefoglalva: mivel a rendelet szemlélete is téves, elölről kell kezdeni a gondolkodást, amihez vissza kell vonatni a rendeletet.
 
admin 2006-05-23   (3)
A 2006. május 25.-i Területi Küldöttgyűlésünkön szeretnénk megvitatni - az alább idézett - szakmai továbbképzésről szóló legújabb Kormányrendeletet.
A rendelet véleményem szerint elfogadhatatlan és rosszul értelmezett, terhet ró tagjainkra, Kamaránkra.
A rendelet visszavonása, módosítása szerintem elkerülhetetlen.
Kérem elolvasását, és megértését a rendeletnek, várom indítványát a kialakult helyzet megváltoztatására.

Mónus János
Budapesti Építész Kamara alelnöke


103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet
az építésüggyel kapcsolatos egyes szabályozott szakmák gyakorlásához kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer részletes szabályairól


A Kormány az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 62. §-a (1) bekezdésének j) és p) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. § E rendelet alkalmazásában:

1. Szakmagyakorlási jogosultság: a településtervezői, az építészeti-műszaki tervezői, az építésügyi műszaki szakértői, az építési műszaki ellenőri, a felvonó- és mozgólépcső-ellenőri és a felelős műszaki vezetői tevékenységek külön jogszabályban foglalt feltételek szerinti gyakorlása;

2. Szakmai továbbképzés: szakmagyakorlási jogosultsággal rendelkező természetes személy szakmagyakorlási tevékenysége folytatásához szükséges jogszabályi és szakmai ismeretanyag bővítésére szolgáló, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) hatálya alá tartozó folyamatos képzés (a továbbiakban: továbbképzés);

3. Továbbképzési időszak: a szakmagyakorlási jogosultság érvényességének időszaka öt év, a 9. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak szerinti kivétellel;

4. Tanfolyamszervező: a 3. § (3) és (5) bekezdésében meghatározott intézmények, szervezetek;

5. Továbbképzés értéke: a 3. § (1) bekezdése szerinti tartalmú továbbképzések szakbizottságok által megállapított óra vagy pont értéke.

2. § (1) A szakmagyakorlási jogosultsággal rendelkező személy (a továbbiakban: szakmagyakorló) a továbbképzési időszak alatt - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a 3. § rendelkezéseinek megfelelő továbbképzésen vesz részt.

(2) A továbbképzési kötelezettség alól mentesül

a) legfeljebb egy évig tartó tevékenységre tekintettel a külön jogszabályban meghatározott építészmérnöki, vagy ezzel egyenértékűnek elismert oklevéllel rendelkező, és Magyarországon gazdasági céllal letelepedni nem szándékozó, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, akit a külön jogszabály szerint az elkülönítetten vezetett névjegyzékbe bejegyeztek;

b) a szakmagyakorlást külön jogszabályban meghatározott eseti engedéllyel folytató személy.

3. § (1) A továbbképzés tartalma kötelező és szabadon választható témakörökből áll.

(2) A kötelező továbbképzés formája tanfolyam, amely a szakmagyakorlási jogosultságra vonatkozó jogi, pénzügyi, szabvány és minőségügyi szakmai ismeretek elsajátítására szolgál, amelyet a szakmagyakorlónak a továbbképzési időszaka alatt egy alkalommal teljesítenie kell. A kötelező továbbképzés jogi, pénzügyi része legalább 5 és legfeljebb 10 óra, a szabvány- és minőségügyi része legalább 5 és legfeljebb 10 óra.

(3) Kötelező tanfolyamot szervezhet a szakmagyakorlási jogosultsághoz kapcsolódó műszaki felsőoktatási, valamint az Fktv. alapján a Felnőttképzési Akkreditáló Testület által kiadott érvényes intézményakkreditációs tanúsítvánnyal rendelkező intézmény.

(4) A szabadon válaszható tartalmú továbbképzés az adott szakmagyakorlási jogosultsághoz kapcsolódó műszaki fejlődés és a szakmai ismeretanyag bővítését szolgálja, amelynek formája lehet

a) szakmai tanfolyam;

b) szakirányú, a szakmagyakorlási jogosultsághoz kapcsolódó, posztgraduális képzés;

c) szakmai előadáson, konferencián való részvétel hallgatóként;

d) szakmai előadáson, konferencián való részvétel előadóként;

e) szakmai tanulmányúton való részvétel;

f) az adott szakterületen végzett oktatói tudományos és szakirodalmi tevékenység;

g) szakmai díj, szakmai tudományos cím, fokozat elnyerése;

h) országos tervpályázaton való eredményes részvétel (helyezés, megvétel).

(5) A szabadon választható témakörökben tanfolyamot a (3) bekezdésben foglaltakon túlmenően szakmai kamarák is szervezhetnek.

(6) A (2) bekezdés és (4) bekezdés a) pontja szerinti tanfolyamon történő részvétel távoktatási formában is teljesíthető.

4. § (1) A továbbképzések központi koordináló, szakmai irányító, felügyelő és ellenőrző, a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben ügydöntő szerve az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (a továbbiakban: OLÉH).

(2) Az OLÉH

a) a szakmagyakorlási jogosultság szakterülete szerinti miniszter (a továbbiakban: illetékes miniszter) javaslatai, állásfoglalása alapján érvényre juttatja a szakmagyakorlásra vonatkozó jogszabályi követelményeket (ideértve a sajátos építményfajtákra és a műemlékekre, továbbá az akadálymentes épített környezetre vonatkozó követelményeket is);

b) figyelemmel kíséri, felügyeli és szakmailag irányítja a továbbképzési rendszer működését;

c) ellenőrzi a szakmai kamara e rendeletben meghatározott feladatainak végrehajtását;

d) ellenőrzi a szakbizottságok nyilvántartása és a beszámolója alapján az általuk értékelt, jóváhagyott továbbképzéseket, a teljesített adatszolgáltatást és a szakbizottságok működését;

e) dönt a tanfolyamszervező és a szakbizottság, valamint a szakmagyakorló és a szakbizottság között kialakult vitás kérdésekben.

5. § (1) A továbbképzést a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Építész Kamara (a továbbiakban együtt: szakmai kamara) szervezi valamennyi szakmagyakorlási jogosultság esetében, az 1. melléklet szerinti megosztásban.

(2) A szakmai kamara a továbbképzések szervezésére - a szakmagyakorlási jogosultság, illetve szakterület szerinti összetételű - szakbizottságokat (a továbbiakban: szakbizottság) működtet, amely

a) évente, legkésőbb március 1-jéig, a szakterület szerinti illetékes miniszter, illetve az OLÉH egyetértésével meghatározza a 3. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kötelező továbbképzések témakörét, követelményét, óraszámát, elkülönítve a szakmai vagy jogosultsági vizsgával rendelkező és nem rendelkező szakmagyakorlóknak a követelményrendszerét;

b) évente, legkésőbb március 1-jéig, az OLÉH javaslatainak figyelembevételével meghatározza a 3. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti szabadon választható szakmai tanfolyamok témakörét, követelményét;

c) jóváhagyja és értékeli az a)-b) pontok szerinti, a tanfolyamszervezők által előkészített tanfolyamok programját és hozzárendeli a legszükségesebb mértékű óraszámot vagy pontértéket;

d) meghatározza a szakmagyakorlók által előterjesztett, a 3. § (4) bekezdésének c)-h) pontja szerinti témakörök pontértékét;

e) vezeti a továbbképzések nyilvántartását;

f) a tárgyévet követő év február 1-jéig a szakmai kamara előterjesztésében írásban beszámol az OLÉH-nak a tárgyévi továbbképzésekről.

(3) A szakbizottság legfeljebb hét tagú, elnöke a szakmai kamara képviselője, két tagját a szakmai kamara illetékes szakmai tagozata jelöli ki, további tagjai a szakterület szerint illetékes miniszter, illetve a felsőoktatási intézmények, valamint a felvonó- és mozgólépcső-ellenőri szakmagyakorlás esetén az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. vezetője által megbízott személyek.

6. § (1) A szakbizottság üléseit az elnök a tervezett napirendi pontok megjelölésével hívja össze és vezeti. Az elnököt akadályoztatása esetén a jelenlévők által megválasztott levezető elnök helyettesíti, teljes jogkörrel. A szakbizottság működésének részletes szabályait ügyrendjében állapítja meg, amelyet az OLÉH elnöke hagy jóvá.

(2) A szakbizottság titkársági, ügyviteli feladatainak ellátásáról a szakmai kamara gondoskodik.

7. § (1) A szakmai kamara a szakbizottság 5. § (2) bekezdésének a)-b) pontja szerinti döntéseit pályázati felhívás keretében, az 5. § (2) bekezdésének c)-d) pontja szerinti döntéseket elektronikus honlapján és hivatalos szakmai lapjában 30 napon belül meghirdeti. A szakmai kamara a szakbizottság döntéseiről a (2) bekezdés szerinti tartalommal naprakész nyilvántartást vezet.

(2) Az 5. § (2) bekezdésének a)-b) pontjai szerinti pályázati felhívásra a tanfolyamszervező továbbképzési programot nyújt be. A programnak tartalmaznia kell - az Fktv.-ben a képzési program tartalmára előírtakon túlmenően - a továbbképzés

a) címét, formáját, célcsoportját (a továbbképzésben érintett jogosultsági szakterületet);

b) részletes szakmai tartalmát, így különösen előadóit, szervezőjét;

c) helyét és módját, idejét, díját;

d) a jelentkezési határidejét és a jelentkezés helyét.

A szakbizottság a program tartalmára további követelményeket állapíthat meg.

(3) A 3. § (4) bekezdésének b)-h) pontjaiban meghatározott továbbképzési tevékenységek értékelését a 9. § (3)-(4) bekezdésében és a 2. mellékletben foglaltak figyelembevételével a szakmagyakorló kérelmezheti a szakbizottságtól. A kérelemnek a (2) bekezdés a)-b) pontjait tartalmaznia kell.

8. § (1) A tanfolyamszervező igazolást állít ki a tanfolyam résztvevője számára, amely tartalmazza a szakmagyakorló nevét, lakcímét, névjegyzéki számát, a továbbképzés azonosító adatait (helyét, idejét, tárgyát, szakbizottság által megállapított pontértékét). Ezen igazolást haladéktalanul, de legkésőbb 3 munkanapon belül kell a résztvevőnek átadni. A szakmagyakorló ezen igazolást köteles megőrizni, és a névjegyzéket vezető szerv kérésére bemutatni.

(2) A tanfolyamszervező az (1) bekezdés szerinti igazolást a továbbképzést követő 8 munkanapon belül megküldi a névjegyzékét vezető szervnek.

9. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba, egyidejűleg az Európai Unióhoz történő csatlakozás kapcsán szükséges egyes építésüggyel kapcsolatos kormányrendeletek módosításáról szóló 121/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 29. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

(2) E rendelet hatálybalépését követő 60 napon belül meg kell tartani a szakbizottságok első ülését.

(3) Az első továbbképzési időszak 2007. január 1-jén kezdődik. Akinek a szakmagyakorlási jogosultsága érvényességének megújítása 2007. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakban esedékes, a kötelező tartalmú továbbképzést teljeskörűen, a szabadon választható tartalmú továbbképzést pedig időarányosan kell teljesítenie a jogosultság lejártától számított 1 éven belül.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, akinek a szakmagyakorlási jogosultsága érvényességének megújítása 2007. január 1. és december 31. közötti időszakban esedékes, annak jogosultsága azzal a feltétellel újítható meg, hogy a továbbképzési feltételek közül a kötelező tartalmú továbbképzést teljeskörűen, a szabadon választható tartalmú továbbképzést pedig időarányosan teljesíti a jogosultság megújításától számított 1 éven belül, ellenkező esetben az 1 év elteltével jogosultsága automatikusan megszűnik.

10. § (1) A felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről szóló 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Felvkr.) 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az ellenőri engedélyt a tanfolyami és vizsgakövetelmények teljesítését követően a 4. a) mellékletnek megfelelő tartalommal előterjesztett kérelem alapján a felvonók és mozgólépcsők esetében a 4. b) melléklet szerinti formanyomtatványon az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. (a továbbiakban: ÉMI) adja ki. Az engedély öt évig érvényes. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára (a továbbiakban: EGT állampolgár) szakképzettségének elismerését az ellenőri engedély kiadásával egy eljárásban az ÉMI végzi, a kérelemhez a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény VI. fejezete előírásainak megfelelő, a küldő vagy származási állam illetékes hatósága által kiállított oklevél hiteles magyar nyelvű fordítását kell mellékelni. A felvonó- és mozgólépcső ellenőröknek 2007. január 1-jét követően külön jogszabályban maghatározott továbbképzésben kell részt venniük. A továbbképzési időszakot követően ellenőri engedélyük csak a továbbképzés teljesítéséről szóló igazolás alapján újítható meg.”

(2) A Felvkr. 6. §-ának (8)-(9) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(8) Aki az e rendelet hatálybalépése előtt hatályban volt jogszabályok alapján felvonószakértő vagy felvonófelügyelői jogosultságot szerzett, 2006. december 5-ig folytathat ellenőri tevékenységet. Ez a jogosultság mozgólépcsőre vonatkozóan is kiterjeszthető három év mozgólépcső tervezési, szerelési vagy karbantartási gyakorlat igazolása esetén. Aki közlekedési létesítményekben lévő mozgólépcsőkre vonatkozó gépkezelői tanfolyamot végzett és eredményes vizsgát tett, a fenti határidőn belül mozgólépcső-ellenőri tevékenységet folytathat.

(9) Azok a felvonóellenőrök, akik eredményes felvonószakértői vagy felvonófelügyelői vizsgát tettek és bizonyítani tudják (munkáltatói igazolással, munka- vagy megbízási szerződéssel, illetve szakmai érdek-képviseleti szerv igazolásával), hogy a kérelem benyújtását megelőzően Magyarországon legalább tíz éven keresztül felvonóellenőrként, felvonószakértőként, illetve felvonófelügyelőként tevékenykedtek, felvonóellenőri engedélyük érvényessége alatt előterjesztett kérelmük alapján mentesülnek az (1) bekezdés a) pontjában előírt feltétel teljesítése alól.”

11. § Az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásról szóló 135/2005. (VII. 14.) Korm. rendelet 2. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:

„(12) Az építésfelügyeleti ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében, a szükséges vizsgálatok elvégzésére, az eljáró építésfelügyeleti hatóság megkeresésére, az ellenőrzésben részt kell venni más, építésfelügyeleti feladatot ellátó szerveknek, ideértve a sajátos építményfajták szerinti hatóságokat is.”

1. melléklet a 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelethez

Továbbképzés szervezője

A továbbképzés szervezője az alábbi szakmagyakorlási jogosultsággal rendelkező szakmagyakorlók esetében a Magyar Mérnöki Kamara:

- a területi mérnöki kamara által nyilvántartott szakmagyakorlási jogosultsággal rendelkezők (építészeti-műszaki tervező, építésügyi műszaki szakértő, településtervező);

- a felvonó- és mozgólépcső-ellenőr;

- a szakterület szerint a Magyar Mérnöki Kamara illetékességi körébe tartozó szakirányú felső-, illetve középfokú végzettségű építési műszaki ellenőr, illetve felelős műszaki vezető.

A továbbképzés szervezője az alábbi szakmagyakorlási jogosultsággal rendelkező szakmagyakorlók esetében a Magyar Építész Kamara:

- a területi építész kamara által nyilvántartott szakmagyakorlási jogosultsággal rendelkezők (építészeti-műszaki tervező, építésügyi műszaki szakértő, településtervező);

- a szakterület szerint a Magyar Építész Kamara illetékességi körébe tartozó szakirányú felső-, illetve középfokú végzettségű építési műszaki ellenőr, illetve felelős műszaki vezető.

2. melléklet a 103/2006. (IV. 28.) Korm. rendelethez

Szabadon választható témakörök pontértékei

A továbbképzési időszak alatt a szabadon választható témakörökben a szakmagyakorlónak legalább 20 pontot, a továbbképzést időarányosan teljesítő esetében évente legalább 4 pontot kell teljesíteni az alábbiak figyelembevételével:

- szakmai tanfolyam alkalmanként legfeljebb 10 pont;

- szakirányú, a szakmagyakorlási jogosultsághoz kapcsolódó felsőfokú, legalább négy féléves posztgraduális képzés (a településtervezők esetében a jogosultság feltételeként szabott egyetemi szintű posztgraduális képzésen felüli képzés) 20 pont;

- szakmai tevékenységért kapott Kossuth-díj, továbbá Széchenyi-díj 20 pont, egyéb szakmai díj legfeljebb 10 pont;

- szakirányú tevékenységben szerzett PhD vagy DLA cím elnyerése 20 pont;

- hazai vagy külföldi szakmai előadáson, konferencián való részvétel hallgatóként alkalmanként legfeljebb 3 pont;

- hazai vagy külföldi szakmai előadáson, konferencián való részvétel előadóként alkalmanként legfeljebb 5 pont;

- szakmai tanulmányúton való részvétel beszámolóval történő igazolása alkalmanként legfeljebb 3 pont;

- szakmai publikáció (szakmai cikk) közzététele szakmai folyóiratban alkalmanként legfeljebb: önálló szerzőként 3 pont, társszerzőként 1 pont;

- opponensi tevékenység PhD vagy DLA szakirányú szakdolgozat esetén 2 pont;

- PhD témavezetés a jelölt sikeres védése idején 3 pont;

- tudományos szakkönyv, egyetemi, főiskolai jegyzet vagy más oktatási anyag készítése szerzőként legfeljebb 10 pont, társszerzőként legfeljebb 5 pont, a könyv szerkesztési munkájáért legfeljebb 5 pont;

- az adott szakterületen, nem főtevékenységként végzett oktatói tevékenység tanulmányi félévenként legfeljebb 2 pont;

- országos tervpályázaton való eredményes részvétel legfeljebb 5 pont.
 
Csanády Gábor DLA 2006-01-31   (2)
1. Javaslat: Javasolni kellene, hogy az eljárás ideje és az épület mérete függjön össze!
Pl.: legyen n x 30 nap. Ahol \'n\' a megkezdett 1000 m2 nettó alapterület.

A példa csak példa, más számok is alkalmazhatóak, de könnyen belátható, hogy más a következményi kockázata egy kialakult építési övezetbe egy családi ház elhelyezésének, vagy mondjuk egy lakóparknak, plázának, repülőtérnek: következésképpen a több szakhatóságot, hivatalt, főépítészt, bizottságot, tervtanácsot és egyéb okos embert kívánó esetben jelentősen több időt érdemes hagyni a körültekintésre.

2. Javasolni kellene, hogy az eljárási határidő lekésése számítson az engedély megadásának. Úgy tudom léteznek erre nemzetközi példák, nincs ebben semmi új. Ez esetben nyilván a közreműködő szakhatóságokra is ez kell vonatkozzon.

3. Javasolni kellene, hogy megfelelő rend mellett igenis legyen kibúvó a rendezési terv hülyesége alól. Nonszensz, hogy azt a választ kapja a tervező, hogy igen rossz a rendezési terv, de nincs mit csinálni! (Pl. amikor egy ikerház egyik fele tetőtér beépítetté vált, a másik fele pedig nem húzható fel olyan magasra, >MERT KÖZBEN VÁLTOZOTT A SZABÁLYOZÁS
 
Dulácska Zsolt 2005-12-06   (1)
Építész Közlöny novemberi 155 számában szomorúan olvasgatom Magyar Mária cikkét az \"építésügyi jogszabályok\" rovatban az új közigazgatási és építési tv-ről.

30 NAP:
- Kezdetban vala az államigazgatási eljárási tv-ben általános ügyintézési határidő a 30 nap. Építési eng. ügyben az építtető/tervező egyeztetett a bevonandó szakhatóságokkal, majd megkérte a szakhatósági engedélynek nem minősülő szakhatósági állásfoglalást, és azokkal, mint mellékletekkel nyújtotta be a tervdokumentációt engedélyezésre. Építési hatóság áttekintette a benyújtott dokumentációt, és 30 nap alatt döntenie kellett.

60 NAP:
- 1997-es építési tv egyszerűsítette az életet. Tűzoltó, ÁNTSZ, stb szakhatóságok állásfoglalásait innentől kezve az 1. fokú épíétsi hatóságnak kellett beszereznie. (érdekes módon, mivel a kéménysepró vállalkozások nem szakhatóságok, az ő fizetős állasfoglalásukat az ügyfélenk/tervezőnek kellett beszereznie, városonkét és megyénként teljesen eltérő taksáért).
Mivel akkor a tv a szakhatóságoknak a megkereséstől számítva 15 nap határidőt adott + az ideoda postázás, erre való hivatkozással az 1997-es építési törvény építési engedélyezési ügyekben az államigazgatási határidőt univerzálisan 30 nappal hosszabra tolta : 60 napra hosszabbította.
Ha a szakhatóság 15 napon belül nem válaszolt az 1. fokú építési hatóságnak, akkor a hozzájárulást megadottnak kellett tekintetni. (más kérdés, hogy ezzel nem nagyon mertek élni, mert a hozzájárulásnak tekintés ódiumát nem merte felvállani általában az építési első fokú hatóság, nem is értett hozzá).

A 15 napot is érdekesen kezelték. Volt eset, hogy pl. a műemléki szakhatóság lekéste az állásfoglalásával a 15. napot, és elment a vonat (malom ügy). De ha vki adott be már tervet a Köféhez, akkor megtanulhatta, mi a magyarok istene. Környezetvédelmi \"szakáganként\" szétszedett és elkallasztott tervdokumentációk (jaj, vigyek be még xxx példányt), valamint ha a 15 napos határidőre rákérdezett fogadóórán az ügyfél, akkor a szabványválasz: nekünk 30 napunk van, és csak a héten kaptuk meg a doksit. És ezt mind a 4 \"szakág\" elmondta, és lazán ültek a szakhatósági állasfoglaláson mintegy 90 napot, és ezt így nagyon rendbenlévőnek találták, mint az adónkból fenntartott hivatal).
Na, ez volt a 60 nap. A 60 napban értendő a TELJES építésigazgatási hatósági ügyintézési határidő (hosszabítható 1 alkalommal még 30 nappal). A hiánypótlás benyújtása után (utolsó ügyirat beeékezése után)ha jól tudom, újra indult a 60 nap.

A 60 nap természetesen akkor is dukált az építési első foknak, ha kis házról lévén szó, semmilyen szakhatóság bevonására nem volt szükség.... (és a korábbi 30 nap alatt röhögve elbírálható lett volna a kérelem)


60 + XXXXX NAP:
- 2005-ös módosíítás Építész közlönybeli ismertetésében szemet szúr a következő:
Az építésigazgatási határozatot 60 napon belül meg kell hozni.
Az ügyintézési határidőbe nem számít bele:
szakhatósági eljárások időtartama.......

A szakhatóságokat az építési hatóság keresi meg, és kéri meg az állásfoglalásokat. Ha az előírt határidőre nem nyilatkoznak, akkor az építési első fok köteles megkeresni a szakhatóság felügyeleti szervét.
(az hány nap lesz, tessék mondani?)

***

Egy átlagos építési engedélyezés időtartama tehát leszend:
60 nap
+ szakhatósági hozzájárulások időtartama (ismeretlen számosságú napok)
+ 30 nappal meghosszabítható.
(ha kiskorú a kérelmező, akkor ez a hosszabítás max 15 nap lehet.... No comment)

Ha a hatósági egymás közötti küldözgetések közben nem fordul elő, hogy csak egy része jut el a dokumentációnak a cimzetthez, és nincs a hatóságok között hiánypótlási felszólítási folyamat, akkor is ez várhatóan lazán tud lenni 120 nap.
Vagy hát szinte akármennyi. (pl ha a felügyeleti szervet meg kell keresni elsőfoknak, az ujabb 30 nap allatt válaszol, és szólitja fel az első fokú szakhatósgot a sürgős állásfoglalás meghozatalra?...)
Valamint a kérelmező ügyfél beruházó/tervező szaladgálhat továbbra is a szakhatóságokhoz adott esetben az eltűnő ügye nyomában...


Hol van már a 30 nap?
Szóval be vagyunk kerítve.
A 60 nap magyarázata a közbeékelt szahatósági időszükséglet volt.
Ma már marad a 60 nap + szakhatóság napjai.....

Ilyen határozott ütemben romló közigaztási határidő mellett, hogy lehet egy beruházást tervezni, egy projektet szervezni? Bérlőkkel előszerződni, átadási határidőt kötbérre vállalni, banki hiteleket szerződni, átadási és ezt követő törlesztési határidőket szerződni? Hogy lehet tervezésre szerződni, ha belekényszerítenek az \"akkor fizetünk, ha van engedély\" c. össznepi játékba?

Nyilván belátható, hogy már sem kérelmezőnek, sem tervezőnek nem érdemes lenni, csakis tervellenőrnek.
Be vagyujnk kerítve.
Q.E.D.

(Tervellenőrnek hány napja van ügyintézésre?????)
 
Dulácska Zsolt 2005-12-03   (A téma indító hozzászólása)
Az építész szakmagyakorlást érintő jogszabályok, előírások, rendeletek és azok alkalmazásai gyakran, és sokszor áttekinthetetlen módon változnak. A gyakorló építészek mindezekről lassan és sokszor kínkeservvel értesülnek/szembesülnek. Jó lenne összegyűjteni keserveinket, és tapasztalatainkat.
 
  Szakmagyakorlás, szabályozás, jogszabályok    (10)     
 
Magyar Építész Kamara honlapja FUGA Budapesti Építészeti Központ epiteszforum.hu Építész Továbbképző MÉK Választás 2017 BÉK Nívódíja 2017 BÉK Nívódíja 2016 BÉK Nívódíja 2015